Egykori üveghuta: a településtől 2,5 km-re délre

Üveghuta története 1766-ban a Mecsek környékén nincstelenné vált sváb üvegfúvók letelepedésével kezdődött, és az 1946-os kitelepítésükkel végződött. A Bátaapátitól 2,5 km-re az erdő mélyén található kis torony a falu evangélikus templomának megmaradt része. A temető néhány sírkövén kívül nem is maradt meg más a faluból. A környék a szelíd szépségű Geresdi-dombság része. Ha olyan erdőjárásra vágyunk, ahol nem akarunk más turistával összetalálkozni, ide jöjjünk. Itt sétálhatunk a környéken, például a Hosszú-völgyi gránitkibúvások közt, vagy kereshetünk nagyszerű kilátópontokat a Mecsekre.

Apátihoz tartozó külterület, mely az Apáti patak forrásvidéke irányába, az Apáti erdő és a Véméndi erdő találkozásánál, egy keskeny völgyben kialakult, egy utcás település volt.
Az Apponyiak hamar felismerték és kihasználták a táj kedvező éghajlati adottságait. A jóminőségű borok értékesítésre ösztönözték a földesurat, aki megteremtette a borok palackozásának helyi feltételeit.Üveggyártással és erdőgazdálkodással foglalkoztak.
Építkeztek, temetőt alakítottak ki, 1888-ban az imaház bejáratához kb. 10 méter magas tornyot építettek téglából.
Ez a kis templomtornyocska megtépázott maradványa jelzi, hogy itt valamikor szorgos, szegény emberek éltek.
Üveghuta 180 éves története a nincstelen svábok befogadásával kezdődött és 1946-ban a német anyanyelvűek kollektív elűzésével bezárult. A kitelepítéskor meghagyott 2-3 család az 1950-es években elköltözött vagy kihalt.
Az élet leállt, Üveghuta megszűnt.
A döngölt falú lakatlan házakat az időjárás viszontagságai szétmállasztották.